← Vissza a tudástárhoz

CyberTeam tudástár NIS2 kicsiben sorozat / 3. rész

NIS2 kicsiben #3 – Tudatosság és képzés

Elég évente egyszer kiküldeni egy prezentációt? A biztonságtudatosság és képzés megvalósítása 8–10 fős szervezetben, egyszerűen és dokumentálhatóan.

NIS2 kicsiben #3 – Tudatosság és képzés: adathalász e-mail felismerése és munkatársi biztonságtudatosság

A „NIS2 kicsiben” sorozat harmadik részében a 7/2024. (VI. 24.) MK rendelet Tudatosság és képzés követelménycsaládját nézzük meg.

A kiindulási helyzetünk továbbra is egy kis szervezet:

  • 8–10 munkatárs;
  • nincs külön információbiztonsági osztály;
  • az informatikai feladatokat részben vagy egészben külső rendszergazda látja el;
  • az IBF lehet külső szakember;
  • nincs külön oktatási rendszer vagy e-learning platform.

Itt különösen könnyű abba a hibába esni, hogy a megfelelést egy évente egyszer kiküldött PDF-fel vagy aláírt jelenléti ívvel azonosítjuk.

Pedig a követelmény mögötti cél ennél sokkal fontosabb: a munkatárs ismerje fel, ha valami gyanús, és tudja, mit kell tennie.

Egy jól felkészített felhasználó sok esetben hamarabb észreveszi a támadást, mint bármilyen technikai rendszer.

3.1 – Szabályzat és eljárásrendek

Mit kér a rendelet?

A szervezetnek tudatossági és képzési szabályzatot, valamint az annak végrehajtását segítő eljárásrendet kell kialakítania.

Meg kell határozni többek között:

  • a képzés célját és hatókörét;
  • a szerepköröket és felelősségeket;
  • a vezetői elkötelezettséget;
  • a szervezeten belüli együttműködés kereteit;
  • a szabályozásért felelős személyt;
  • a felülvizsgálat gyakoriságát;
  • valamint azokat az eseményeket, amelyek miatt a szabályozást soron kívül is frissíteni kell.

Miért jó ez a szervezetnek?

Mert így a biztonságtudatosság nem alkalmi tevékenység lesz.

Nem az történik, hogy: „Idén még nem volt oktatás, gyorsan küldjünk ki valamit decemberben.”

Előre meghatározzuk: kit, miről, mikor és ki oktat.

Ez különösen kis szervezetben hasznos, ahol ugyanaz az ember egyszerre több feladatot is elláthat, és könnyű megfeledkezni az ilyen teendőkről.

Hogyan oldjuk meg egyszerűen?

Nem feltétlenül kell külön szabályzat.

Az IBSZ-ben vagy annak mellékletében néhány pontban rögzíthetjük például:

  • új munkatárs munkába álláskor kap biztonsági felkészítést;
  • minden rendszerhasználó rendszeres ismétlő képzésen vesz részt;
  • jelentős biztonsági esemény vagy lényeges rendszerváltozás esetén rendkívüli tájékoztatás történik;
  • az IBF felel a képzési tartalom szakmai aktualizálásáért;
  • a vezető biztosítja, hogy az érintettek részt vegyenek a képzésben.

Már ezzel kialakul egy egyszerű, követhető rendszer.

3.2 – Biztonságtudatossági képzés

Ez a követelménycsalád központi eleme.

Mit kér pontosan a rendelet?

A szervezetnek biztonságtudatossági képzést kell biztosítania a rendszer felhasználói számára.

És itt fontos egy részlet: nemcsak a munkatársakról van szó.

A rendelet külön nevesíti:

  • a vezetőket;
  • a felsővezetőket;
  • valamint a szerződéses partnereket is.

A képzésnek meg kell történnie: az új felhasználó kezdeti képzésekor, majd a szervezet által meghatározott rendszerességgel.

Új képzés vagy tájékoztatás szükséges akkor is, ha:

  • az EIR változása ezt indokolja;
  • vagy a szervezet által meghatározott esemény következik be.

A szervezetnek azt is meg kell határoznia, milyen módszerekkel növeli a felhasználók biztonságtudatosságát, a tananyagot rendszeresen frissítenie kell, és a belső vagy külső biztonsági események tanulságait is be kell építenie.

Miért jó ez a szervezetnek?

Mert a legtöbb munkatárs nem informatikus.

Nem várhatjuk el tőle, hogy magától tudja:

  • hogyan néz ki egy adathalász levél;
  • mit jelent egy hamis Microsoft-bejelentkezési oldal;
  • mikor gyanús egy csatolmány;
  • mit tegyen, ha véletlenül megadta a jelszavát;
  • hogyan kezeljen egy ismeretlen pendrive-ot;
  • mikor kell jeleznie az informatikának vagy az IBF-nek.

Ha ezeket előre elmagyarázzuk, jóval nagyobb az esély arra, hogy egy incidens még időben kiderül.

A képzés tehát nem azért hasznos, mert van róla egy dokumentumunk.

Azért hasznos, mert a felhasználó felismerheti a támadást.

Hogyan oldjuk meg egyszerűen?

Egy 8–10 fős szervezetnek nincs szüksége saját e-learning rendszerre.

Én három egyszerű elemből építeném fel.

1. Belépő munkatárs rövid oktatása

20–30 percben:

  • jelszavak és hitelesítés;
  • e-mail és adathalászat;
  • szervezeti eszközök használata;
  • külső adathordozók;
  • távoli munkavégzés;
  • biztonsági események jelentése;
  • kihez forduljon probléma esetén.

2. Rendszeres ismétlő képzés

Például évente egy 45–60 perces oktatás.

A rendelet nem azt mondja, hogy évente kell megtartani – a gyakoriságot a szervezetnek kell meghatároznia.

Egy kis szervezetnél az éves oktatás életszerű kiindulópont lehet.

3. Rövid köztes figyelemfelhívások

Nem mindenhez kell újabb egyórás képzés.

Ha új típusú csaló e-mail jelenik meg, elég lehet egy rövid belső tájékoztató:

„Ilyen levelek érkeznek. Ne kattintsatok a linkre. Ha kaptatok ilyet, jelezzétek.”

Ez sokszor többet ér, mint egy évente egyszer megtartott hosszú oktatás.

Ne ugyanazt a képzést ismételjük minden évben

A 3.2 egyik fontos követelménye, hogy a szervezet a belső és külső biztonsági események tanulságait beépítse a képzésbe.

Ez kis szervezetben nagyon egyszerűen megvalósítható.

Tegyük fel, hogy az egyik munkatárs kapott egy hamis Microsoft 365 belépési oldalt tartalmazó adathalász levelet.

A következő oktatáson megmutathatjuk – természetesen megfelelően anonimizálva:

ezt kaptuk, ez volt benne gyanús, és ezt kellett volna tenni.

Ez az oktatás sokkal közelebb kerül a munkatársak mindennapi világához.

3.4 – Belső fenyegetés

Ez Alap biztonsági osztályban is kötelező követelmény. A szervezetnek fel kell készítenie a munkatársakat a belső fenyegetések lehetséges jeleinek felismerésére és jelentésére.

Mit jelent a „belső fenyegetés”?

Nem feltétlenül egy rosszindulatú alkalmazottat.

A belső fenyegetés forrása lehet például:

  • szándékosan adatot kivivő munkatárs;
  • gondatlan felhasználó;
  • jogosultságával visszaélő személy;
  • kompromittált felhasználói fiók;
  • volt munkatárs megmaradt hozzáférése.

Miért jó ez a szervezetnek?

Mert egy kolléga olyan jeleket is észrevehet, amelyeket egy technikai rendszer nem feltétlenül.

Például:

  • valaki szokatlanul sok dokumentumot másol;
  • olyan adatok iránt érdeklődik, amelyek nem tartoznak a munkájához;
  • jogosultságot próbál szerezni olyan rendszerhez, amelyre nincs szüksége;
  • ismeretlen adathordozót használ;
  • más felhasználó fiókjával próbál dolgozni.

Fontos azonban, hogy ebből ne építsünk feljelentgetési kultúrát.

A cél az, hogy a valóban szokatlan vagy veszélyes informatikai eseményt legyen hová jelezni.

Hogyan oldjuk meg egyszerűen?

Az éves képzésben legyen egy rövid, 10–15 perces blokk: „Milyen szokatlan eseményt jelezzünk?”

És mindenki tudja:

kinek kell szólni.

Például:

rendszergazda + IBF, vagy a szervezet által kijelölt kapcsolattartó.

3.9 – Szerepkör alapú biztonsági képzés

A rendelet itt egy fontos lépéssel továbbmegy. Nem minden felhasználónak ugyanarra a tudásra van szüksége.

Mit kér pontosan a rendelet?

A szervezetnek szerepkör alapú biztonsági képzést kell biztosítania:

  • az EIR-hez vagy információhoz való hozzáférés engedélyezését, illetve a kijelölt feladat végrehajtását megelőzően;
  • ezt követően a szervezet által meghatározott rendszerességgel;
  • valamint akkor, ha az EIR változása ezt szükségessé teszi.

A szerepkörspecifikus képzési tartalmat is rendszeresen frissíteni kell, és itt is be kell építeni a biztonsági események tanulságait.

Miért jó ez a szervezetnek?

Mert más biztonsági ismeretre van szüksége annak, aki csak e-mailt és dokumentumokat használ, és másra annak, aki:

  • a NAS-t kezeli;
  • a MikroTik routert adminisztrálja;
  • a honlapra publikál;
  • pénzügyi rendszerben dolgozik;
  • jogosultságokat ad;
  • vagy információbiztonsági feladatot lát el.

A rendszergazdának például tudnia kell, hogyan kezelje a VPN-fiókokat.

A honlap szerkesztőjének inkább azt kell tudnia, hogy mit szabad nyilvánosságra hozni.

Hogyan oldjuk meg egyszerűen?

Nem kell mindenkinek külön képzési program. A közös általános oktatás mellé készítsünk néhány rövid szerepkörspecifikus modult.

Például:

Minden munkatárs: adathalászat, jelszavak, incidensjelzés.

Rendszergazda: felhasználói jogosultságok, mentés, VPN, naplózás, frissítések.

Honlapkezelő: közzététel előtti ellenőrzés, személyes és nem nyilvános információ.

Vezető: biztonsági felelősségek, döntések, incidensek vezetői kezelése.

Ezek akár 15–30 perces kiegészítések is lehetnek.

3.13 – A biztonsági képzés dokumentálása

Mit kér a rendelet?

A szervezetnek:

  • dokumentálnia és nyomon kell követnie az információbiztonsági képzési tevékenységeket;
  • ideértve az általános és a szerepkör alapú képzéseket is;
  • valamint a képzéssel kapcsolatos dokumentumokat a szervezet által meghatározott ideig meg kell őriznie.

Miért jó ez a szervezetnek?

Elsősorban azért, mert így tudjuk:

kit képeztünk már ki, és kit nem.

Egy új belépőnél nem kell találgatni.

Egy munkakörváltásnál látszik, hogy szükséges-e új szerepkörspecifikus felkészítés.

És azt is vissza tudjuk nézni, milyen témákról volt már szó.

Hogyan oldjuk meg egyszerűen?

Nem kell oktatásmenedzsment-rendszer.

Egy egyszerű táblázat:

NévKépzésIdőpontTípusTeljesítve
Kovács AnnaBiztonságtudatosság 20262026.03.12.általánosigen
Nagy PéterBiztonságtudatosság 20262026.03.12.általánosigen
Külső ITRendszergazdai biztonsági felkészítés2026.02.10.szerepkörigen

Mellé megőrizzük:

  • a képzési anyagot;
  • a résztvevők listáját;
  • ha volt, az egyszerű teszt eredményét.

Mennyibe kerül mindez?

Ez az egyik olyan követelménycsalád, ahol különösen jól látszik a „NIS2 kicsiben” megközelítés.

Nem kellett:

  • e-learning rendszert vásárolnunk;
  • külön képzési platformot bevezetnünk;
  • minden hónapban külső oktatót hívnunk.

Használhatunk például:

  • LibreOffice Impress prezentációt;
  • PDF vagy rövid belső tájékoztató anyagokat;
  • Teams vagy személyes oktatást;
  • egyszerű Calc/Excel képzési nyilvántartást;
  • belső e-mailes figyelemfelhívásokat.

A költség tehát minimális lehet.

A fontosabb befektetés itt az idő és a rendszeresség.

Egy egyszerű éves modell

Egy 8–10 fős szervezetben például így nézhet ki a teljes rendszer:

Új belépő: 20–30 perces biztonsági alapképzés.

Évente egyszer: 45–60 perces közös biztonságtudatossági oktatás.

Szükség szerint: 10–15 perces szerepkörspecifikus kiegészítés.

Év közben: rövid figyelmeztetések az aktuális veszélyekről.

Biztonsági esemény után: a tanulság bekerül a következő oktatásba.

Mit nyer vele a szervezet?

Egy jól működő tudatossági program után a munkatárs nagyobb valószínűséggel:

  • felismeri az adathalász levelet;
  • nem adja meg a jelszavát egy hamis oldalon;
  • észreveszi a szokatlan működést;
  • nem használ automatikusan ismeretlen pendrive-ot;
  • tudja, mit tegyen elveszett eszköz esetén;
  • és ami talán a legfontosabb: tudja, hogy mikor és kinek kell szólnia.

Ez utóbbi különösen fontos. Egy információbiztonsági esemény gyakran nem azért válik súlyossá, mert valaki hibázott.

Hanem azért, mert senki nem szólt időben.

A biztonságtudatossági képzés célja ezért nem az, hogy minden munkatársból információbiztonsági szakembert képezzünk.

A cél sokkal egyszerűbb: ismerje fel, amikor valami nincs rendben, és merjen szólni.

Most Ti jöttök

Ti hogyan oldjátok meg a biztonságtudatossági képzést egy kis szervezetben?

  • Éves oktatás?
  • Rövid belső tájékoztatók?
  • Online képzés?
  • Esetleg a valódi incidenseket is felhasználjátok oktatási példaként?

Írjátok meg a közösségi média bejegyzés alatt.

A működő kis szervezeti megoldásokat továbbra is gyűjtjük a sorozat végén készülő „NIS2 kicsiben – gyakorlati útmutató kis szervezeteknek” című kiadványhoz.

A CyberTeam Kft.-nél a képzéseknél is abból indulunk ki, hogy nem az a cél, hogy a résztvevő egy órán keresztül biztonsági fogalmakat hallgasson.

Az a fontos, hogy másnap, amikor megérkezik az a bizonyos gyanús e-mail, eszébe jusson, mit kell tennie.

Vass Gergely Zoltán · információbiztonsági szakember · CyberTeam Kft.

Az íráshoz tartozó illusztráció mesterséges intelligencia segítségével készült.